Nem tudom ki gondolt ránk , vagy ki nem , egyáltalán kinek jutottunk eszébe... de pont ma egy éve , hogy én és Akane-chan elkezdtük ezt a blogot... azóta csatlakoztak hozzánk emberek , akik ha nem is látható módon, de segítettek minket ... nagyon szeretném ezt nekik megköszönni ... és nektek is, akik olvastok minket ... nagyon szépen köszönöm...
... Szerettem volna egy különleges cikket írni... :)) de semmi nem jutott eszembe :)) , aztán találtam ezt a nagyon cuki és szomorú történetet és a blogra gondoltam...
A történet egy kutyáról fog szólni...
Ezt a kutyát Hachikonak hivják :D ... aki 1923 novemberében született Japánban , Odate városában. Dr. Eizaburo Ueno két hónaposan vette magához a kutya kölyköt. Ueno nagy szeretettel nevelte fel a kiskutyát, úgy tekintett rá mintha a családtagja lett volna, ők ketten elválaszthatatlanok lettek.
Ők ketten Tokió külvárosában éltek és Uenonak minden nap vonattal kellett bejárjon az egyetemre ahol dolgozott. Hachiko minden nap kikísérte gazdáját az állomásra és a peron közelében várakozott mig a professzor vissza nem tért.
Egyik nap Ueno szivrohamot kapott az egyetemen és elhunyt. Hachiko késő estig várt , majd csak akkor ment haza amikor az állomás kapuit bezárták. Otthon a professzor felesége aki értesült a szomorú hírről zokogva ölelte át a kutya nyakát.
Másnap mintha mi sem történt volna a kutya kisétált a peron mellé és várta a gazdi hazajövetelét... aki aznap sem jött... Hachiko ismét kapuzáráskor hagyta el az állomást. Néhány hét múlva Ueno felesége elköltözött otthonról és a kutyát a házzal együtt a barátokra és rokonokra hagyta.
Hachiko azonban ezután is kijárt az állomásra és ott várt estig... minden nap.. Az árusok és a környéken élők már ismerték a kutyát és etették .... igy ment ez éveken keresztül
A kutya télen, nyáron , esőben , hóban , napsütésben várta haza a gazdáját. Viszont a reménytelen várakozás megviselte és egyre gyengébb , soványabb és betegebb lett.
1934-ben adományokból a vasút mellet szobrot állítottak a kutya tiszteletére aki 1935-ben halt meg.
Hachiko az őt ábrázoló szobortól pár méterre a peron mellet érte a ha
lál.
Hachiko a szeretet és a hűség szimbóluma a mai napig egész Japánban .
Köszönöm , hogy végigolvastad..... BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT AKK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése