Blood+ projekt #4 rész és boldog születésnapot AKK - by Akane-chan

Sziasztok!

     Mint azt már bizonyára tudjátok, a tegnapi nap nagyon különleges volt a blog számára, ezért mi, helyi AKK tagok megünnepeltük együtt a blog 1 éves fennálását. Hachiko-sama sajnos nem tudott velünk lenni, de beszéltünk, felköszöntöttük egymást, hiszen még mi is alig tudjuk elhinni, hogy már egy év eltelt. Ahogy ő is irta a cikkében, mind a ketten valami különlegeset szerettünk volna, de ez sajnos nehezebb, mint hiszitek. Azt javaslom olvassátok el az ő cikkét, mert tényleg méltó az ünnepi naphoz, nekem pedig engedjétek meg, hogy egyszerűen folytassam a projektet, ahogy eddig.

    Immár a 10-12. részekhez értem, de még mindig nem unom az animét, még mindig nagyon nehezen találok támadható pontokat és még mindig örömmel ülök le, hogy nézzem. Nézzünk pár - nagyon rövid - dolgot, észrevételt ezekkel a részekkel kapcsolatban.

• Amikor Saya lekeveredett a pincébe hihetetlen módon Lee asszony is megjelent. Ezt azért tartom furcsának, mert az éjszaka közepén vagyunk, tehát erre csak az lehet a magyarázat, hogy ő is be van avatva Karlék titkába

• A rész, amiben a bál volt... hát a báli táncjelenet az valami mesés volt, nekem mint lánynak néha szükségem van ilyen pillanatokra, még akkor is, ha Solomon a legnagyobb valószinűséggel hamarosan csak negativ kontextusban merül fel, hiszen ő is Diva chavalier-ja...
• Miért olyan fontos szimbólum a kék rózsa? Ezt kapott Saya Solomontól és ezt kapott Karltól is. Remélem ennek is valami sokkal érdekesebb háttere van, mint Min meséje
• Minről jut eszembe... Szegény lányt nagyon sajnáltam a rész végén, igazán csalódottnak látszott, amikor meglátta Sayát a véres, szakadt ruhában, karddal a kezében eltűnni az éjszakában...

• Megint érdekes pszichológiai jelenségnek lehettünk tanúi, hiszen Sayát kinozza a múltja, a múltbéli képek, amiket elfelejtett, de egyre tisztábban kezdenek előjönni. Ezt szerintem bármelyikünk képes átérezni, hiszen kinek ne lenne valami olyan a múltjában, amiről szeretne véglegesen megfeledkezni...

Van és Solomon

     Hát ennyit szerettem volna ezekhez a részekhez hozzáfűzni, sajnos nincsenek olyan hibák az animében, amiket ki tudnák emelni. Ha ez igy marad, akkor a végén megállapitom, hogy valaki akkor, amikor ezt elkészitette nagyon jól ébredt és tökéletes munkát végzett.

     Akkor most jöjjön ismét a megható rész: 
     Nagyon örülök, hogy visszatekintve erre az egy évre azt állapithatom meg, hogy egyre többen olvasnak minket, ismernek minket, szeretnek minket. Nagyon jó érzés ezt tudni, főleg mert ez közelebb visz minket a célunkhoz: az ázsiai, elsősorban a japán - és mostmár a koreai - kúltúra terjesztése, megszerettetése a magyar ajkú emberekkel.
     Köszönöm szépen Hachiko-samának azt, hogy éve elkezdte ezt velem, hiszen tulajdonképpen teljesen véletlenszerűen jött fel a téma egy este, és ugyanolyan random módon lett meg a cime is... Ennek már egy éve, de ő azóta is folyamatosan dolgozik a blogon, még helyettem is tette ezt, amikor a záróvizsgáim miatt nem tudtam annyi időt szentelni a blognak, és most is velünk van, pedig már nagyon messze került tőlünk. Szeretünk, Hachiko!
     Meg kell köszönnöm Aoi-sannak is, hogy annyiszor oszt meg velem érdekes dolgokat, amikből aztán cikkek és megjegyzések, ötletek születhetnek, és azt is, hogy akkor régen, évekkel ezelőtt megismertette és megszerettette velem az animéket és Japánt.
     Listásnak is köszönettel tartozom, hiszen mig velünk dolgozott sokszor tette érdekesebbé a blogot furcsa szavazási ötleteivel, amit saját toplistái alapján készitettünk. Reméljük még visszatér majd hozzánk!
     Köszönettel tartozom a legjobb lakótársnak a világon, Miának! Köszönjük szépen a szép üzenetet a K-blogon, elolvastuk és meghatódtunk kicsit! Örülünk, hogy csatlakozott a projektünkhöz és azon dolgozik (pontosan 2 hónapja!), hogy saját öröklött kultúráját megismertesse velünk - főleg a zenét -, a K-Pop World-ön keresztül!
    És végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni az olvasóknak, akik, bár először nehezen találtak ránk, azóta sem hagytak el bennünket, és örömünkre szolgál látni, hogy hétről hétre egyre többen követnek minket! Tényleg köszönjük.

     ~ Az AnimeKritikaKlub, nem csak egy oldal, nem csak egy cikk és nem is csak egyszerűen az a pár ember, aki dolgozik rajta. Az AnimeKritikaKlub egy eszme, amit követni lehet, egy cél, amit támogatni lehet és egy hely, ahol önmagad lehetsz...  ~

AnimeKritikaKlub szerkesztőség

Akane-chan, XOXO